„Előbb csak örültünk, hogy véget ér a háború. Hazajönnek a férfiak, és újra megindul a rendes életünk. Minden úgy lesz, ahogy addig volt. Hát nem úgy lett. Néhány család menekült már a faluból, együtt a német katonákkal. Aki itt maradt, azt meg vitték az oroszok. Máshol hoztak székelyeket, mehettek a németek. Majd a szlovákoktól jöttek magyarok. Azoknak sem volt semmijük. Abból a kevésből, ami nekünk volt, szinte semmi nem maradt. Így történt, ez volt. Elmúlt. Alles vorbei!” (Balogh Robert) Svábok, bukovinai székelyek, felvidéki magyarok ünnepeit látjuk, melyeket megzavar a rettegés és a félelem, a folytonos ki- és beköltözés parancsa, az otthonok és a szülőföld kényszerű elhagyása. „Elmúlik. Ezt a mondatot ismételgettem mostanában. Készen kaptam még Ómamától, nem én szenvedtem meg érte. Minden elmúlik. Öröm, bánat, nagyöröm, nagybánat. Meg kell tanulni elfogadni.” (Balogh Robert) Közreműködők: Molnár Piroska, Tóth Ildikó, Chován Gábor, Rada Bálint színművész Appelshoffer János, Béres Anikó, Juhász Zoltán, Maros Anna, Rémi Tünde, Végső Miklós táncművész Bihari János Táncegyüttes (vezetői: Mikóczy Anita, Lengyel Szabolcs) Alkotók: Foltin Jolán, Appelshoffer János, Lengyel Szabolcs koreográfus Hortobágyi Gyöngyvér táncmester Novák Eszter, Radnai Annamária dramaturg Vágó Kata koordinátor Zeke Edit díszlet Kiss Ferenc zene Foltin Jolán, Novák Eszter rendező Támogató: Nemzeti Kulturális Alap, Honvéd Együttes Művészeti Nonprofit Kft., Kertész Bt. Rendező: Budapesti Tavaszi Fesztivál, Nemzeti Táncszínház
