„Ha a Kalotaszeg földjét hosszában átszelő robogó vonat ablakából ítéljük meg ezt a földet, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy annak túlnyomó része egyhangú, kietlen, sőt, szomorú föld. Köves, kopasz dombok szakadatlan összevisszasága. Látszatra szomorú, melankolikus tájkép. De a levegő csodálatosan tiszta és a dombok szeszélyes vonalai élesek, a sziluettek határozottak, a szántók, a kaszálók színfoltjai, vonalvezetése ezen a szeszélyes területen egészen furcsán egyéni. Ebben a hideg és élesen rajzolt tájban a művész szeme, mint rafináltan megkomponált képen, észre fogja venni a kontrasztjával nagyszerűen ható embert és az embernek alkotásait. Talán sehol másutt, mint éppen a rajzában, színében olyan acélosan kemény és hideg kalotaszegi tájban, nem hatna olyan nagyszerűen a színpompás kalotaszegi népviselet, fehér vörös, sárga és fekete színfoltjaival, a világos, hideg kék égbe fúródó hegyes, melegen sötét szürkésbarna, zsendely fedésű templomtornyaival és a sátoros házfedeleivel a hófehér falak felett, a kiskertek zöld lombjai között. A tipikus kalotaszegi tájék a maga egészében ma is komoly élménye minden egészséges szemű és lelkű, a szépet szerető és a szépet megértő embernek.” (Kós Károly) Előadják: Duna Művészegyüttes, Göncöl Zenekar Közreműködők: Nagy Dorka, Berecz István Zene: Dulai Zoltán, Kelemen László, Navratil Andrea Jelmez: Furik Rita Látvány, díszlet: JuZso Fény: Lendvai Károly Animáció: Samu Bence, Hajdú Gáspár, Lakatos Tamás (XORXOR) Táncmesterek: Gyémánt Ádám, Gyémánt-Csontos Lívia Koreográfus: Fitos Dezső, Kocsis Enikő, Juhász Zsolt, Mihályi Gábor Rendező: Juhász Zsolt Az előadás a Nemzeti Táncszínházzal közös program. Az előadás a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében került bemutatásra. Támogatók: NKA, EMMI, Duna Palota
